Bemutatkozás

Sziasztok!

Rontó Norbertnek hívnak.

Már nagyon rég óta gondolkodom azon, hogy írjak-e blogot. Nagyon sokat olvastam már. Egy nagyon jó haveromat megkérdeztem, hogy vajon érdemes-e belevágnom. Mivel ő megnyugtatott, hogy itt csak önmagamat kell adnom – nem úgy, mint egy könyv írásánál-, gondoltam belekezdek. Hisz nincs mit vesztenem. Így is lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni. Amikor írtam egy könyvet, akkor is valakinek bejött, valakinek nem. Srácok, ilyen az élet is. Azért indítottam el a blogolást, mert szeretnék az igazi belső valómra rávilágítani, arra, hogy valójában ki is vagyok én. Úgy érzem, hogy erre csak az írás ad lehetőséget.

Örülnék neki, ha minél többen megismernének. Nem hírnévre vágyom, csupán arra, hogy értelmes, vagy értelmetlen gondolataimat megosszam másokkal. Lehet, hogy senkit nem fog érdekelni, de azért teszek egy próbát. Reménykedem abban, hogy majd olvassák páran, és néha hatással tudok majd lenni az emberekre.

Akkor, először is következzen a „magamról” című rész. Egy 22 éves vak srác vagyok. A szőnyegszövés szakmát idén végeztem el. A koronavírus miatt hála Istennek nem kellett vizsgáznunk. Pont olyan kategóriába estünk, ahol ezt írták elő.  Jövő tanévtől péknek fogok tanulni. Ez a szakma két éves. Remélem, hogy ezt a vizsgát is sikerrel zárom majd.  2014-ben ballagtam az általános iskolából, majd két év alatt vizsgáztam le eredményesen az Informatika adatrögzítői rész-szaképesítésből. Nagyon jól sikerült, 92%-os lett.

A szakiskolában töltött hat évem alatt, nagyon sokat tapasztaltam, és itt találtam meg igazi barátaimat is. Azt leírom, hogy egy képzésben is részt vettem, amit a Kézzelfogható Alapítvány rendezett. Meghirdették, hogy lehet a vándorkiállításokra tárlatvezetőnek tanulni. Természetesen jelentkeztem, mert szeretem az embereket, jó új embereket megismerni, beszélgetni velük. A munkám során rájöttem, hogy nagyon sokfélék, sokszínűek vagyunk, mindenki más- és más. Nagyon meglepett, de megszoktam, elfogadtam. Most volt idén egy nagy projekt, ahol reggeltől délutánig dolgoztunk. Nagyon élveztem, hisz szeretem ezt csinálni. Így úgy érzem, hogy kitárul nekem a világ. Ez egy nagyon jó dolog.

Köszönöm az alapítványnak, hogy megteremtették ezt a lehetőséget, és hogy tapasztaltam, mutattak nekem valami újat és nagyszerűt. Tervezem, hogy jövő tanévtől elkezdem az esti gimit a Szinyeiben. Megpróbáltam a nappali tagozatot is idén, a Schola Europában, de sajnos kudarccal végződött. Akkor nagyon-nagyot csalódtam magamban. Végül nem csináltam meg a Szinyeit. Úgy éreztem, hogy  nappal szakiskolában, délután meg estiben, túl sok lenne a kettő. Így befejeztem a szövés szakmámat.  Szeretem a makacsságomat, mert az minden problémás helyzeten átsegít. Igaz, hogy sok hátránnyal is jár.

Nagyon szeretek olvasni is. Engem egy könyvfalónak mondanak. Rengeteget olvastam ám ki. Párat meg is említek, hogy ne úgy tűnjön, hogy csak jártatom a szám. Voltak könyvek, amik nagyon megmaradtak. pl: Eragon, Éhezők viadala, Gyűrűk ura, Readi one player, Sárkányháború, Sandemo Margittól az összeset olvastam, Naomi Noviktól és Darren Shantól is meg volt az összes. De ami igazán az első helyen áll, az a Harry Potter. Persze a merengőn is nagyon szeretek böngészni. Onnan is már megszámlálhatatlan könyvet elolvastam, de legfőképpen ott a Harry Potter továbbírások élveznek előnyt.

Filmek közül leginkább a horror-, akció-, családi- és kalandfilmek tudnak lekötni. Az állatokat is nagyon kedvelem. A kedvencem a kutyus, főleg a nagyobbakat simizem meg. De a macskákat sem vetem meg, főleg a jó nagyokat szeretem simogatni. Imádom, ahogy hozzám dörgölőznek és dorombolnak, meg olyan szép puha bundájuk van, hogy öröm végigsimítani őket. Viszont a bogarakat szívből gyűlölöm, és nagyon félek tőlük, szerintem rovarfóbiám van. Leginkább a repülő bogarak tudnak megrémiszteni, és ha egy hozzám repül, vagy elmegy mellettem, sikítófrászt kapok. Ki tudnék szaladni a világból is. Sokan nem tudják megérteni, ezt a félelmemet. Hiába magyarázom el, hogy vakon bennem ez rettegést kelt, hogy nem tudom, hogy hová repül, vagy épp mit csinál. De hála Istennek van egy haverom, aki teljesen együtt érez velem. Ez vigasztal a válságos helyzetekben.

slightsmile hangulatjel

De evezzünk inkább más vizekre. Nagyon szeretem az édességeket, sütikből a kókuszkocka, meg a sportszelet a kedvencem. De az új Oreós csokoládét is szeretem, ami most jött ki, nagyon finom. A savanyú gumicukor is a kedvenceim közé tartozik. A kávét is nagyon kedvelem. Főleg az Omnia Classicot, meg az Omnia Silket. Sok kávét kipróbáltam már, de a Jacobs, és a Bravos egyenesen elviselhetetlen. Büdösek, és ráadásul rossz ízük is van. A Tsibóval meg az a bajom, hogy nem olyan karakteres ízű, mint az Omnia. Igaz, azt mondják, hogy az Omnia túlpörkölt, de szerintem azért ilyen finom, és ettől lesz olyan igazi kávé íze. A konyhában való tevékenykedés is kikapcsolódás számomra. Boldog vagyok, hogyha süthetek, főzhetek. A különlegességeket is szeretem elkészíteni. Persze nem egyedül, mert még annyi rutinom nincs. De azért gyakorlok, hogy legyen, és hogy majd egyszer egyedül mindent el tudjak készíteni, amit kitalálok. De így egyelőre az iskolában az életvitel tanárommal szoktunk főzni, meg ahol élek, ott a nevelőtanárommal. Ő mindig nagyon lelkes, bármit felvetek ötletet, mindig rábólint, és főz, vagy süt velem.

Itt skacok, engedjétek meg nekem, hogy egy kis kitérőt tegyek. Nem tartottam fontosnak, hogy leírjak egy dolgot, de így egyes részek nem lesznek érthetőek, ezért még is bele kell írnom, azt is, amit nem szándékoztam. Szóval, tudnotok kell, hogy egész három éves korom óta állami gondoskodásban élek, így egy lakásotthonban lakom. Én mondjuk örültem, hogy ide kerültem, mert ennél jobb helyet keresve sem találtak volna nekem. Mindenem megvan, amit szeretnék, és minden szükséges dolgot megkapunk, ami szükséges az önállóságunkhoz. Mindazt, ami majd elősegíti a boldogulásunkat a kinti életben. Egyedül kell mosni, teregetni, ruhát hajtogatni, takarítani, mosogatni, edényeket elpakolni, stb. De mindezek ellenére annyit segítenek a nevelők, amennyit csak tudnak. Én nagyon hálás vagyok az itteni felnőtteknek, mert sok olyat kaptam tőlük, amit a családomtól biztos, hogy nem kaphattam meg, ha ott nevelkedtem volna. Büszke vagyok arra, hogy itt nevelkedtem, és arra is, hogy sokféle erkölcsi, emberi nézetet láttam, és abból alakíthattam ki a sajátos világképemet, szemléletemet. Én nagyon szerencsésnek érzem magam.

Igaz, a családommal is tartom a kapcsolatot, de ettől függetlenül nem olyan szoros a kötődésem hozzájuk. Nagyon ritkán járok haza. Tagadhatatlan, jobban érzem magam itt, ahol élek. Itt többet tudnak rólam, mint otthon. Tudják, hogy mit szeretek, és emberileg is ismernek. Igaz, valahol örök tüske marad a szívemben, hogy nem a családom nevelt fel. De valahol tudom, hogy nem az ő hibájuk, de akkor is. Rossz azt érezni, hogy az igazi családom nem ismer engem eléggé, és hogy itt jobban tudják az én dolgaimat… De itt élek, ezért így is van rendjén. Ha vissza tudnék menni az időben, akkor sem változtatnék a múlton. Tudom, hogy ennek, így kellett lennie. Nem haragszom anyámra, hisz akkoriban neki is meg volt a baja, és sz’tem kisebb-nagyobb gondja is nagyobb volt annál, hogy egy vak gyerekkel foglalkozzon. Én kérdeztem tőle, hogy mért tette? Ő azt mondta, hogy otthon nem tudott volna taníttatni, és persze a körülmények sem tették lehetővé, hogy bejárós legyek. És a lehető legjobb választása volt, hogy beadott a Vakok Iskolájába, hisz rengeteg dolgot tanultam ám meg, amire otthon nem nyílt volna lehetőségem. Valószínű, hogy elvesztem volna a süllyesztőben.

Lezárva ezt a kis litániát, köszönök mindent ezúton is az iskolámnak és a pedagógusainak, mind azt, amit értem tettek, és még tesznek jelenleg is.

Zenéket is nagyon szeretek hallgatni. Inkább, a mostani zenéket részesítem előnyben. Pl, Márió, GWM, Burai, Opic Barbi, Radics Gigi, Margaret Island. De a régebbi zenéket sem vetem meg. Pl Baby Gabi, Őrült szerelem, Cascada, Rihanna, Sia, Ed Sheeran. A Rádió 1-et nagyon szeretem, nekem való zenéket adnak. Kivéve az operát és a rockot, azokat nem tudom meghallgatni. Voltam Radics Gigi koncerten tavaly a Tüskecsarnokban, egy lány barátommal, és egy nagyon nagy élmény volt számunkra. Augusztus 20-án pedig egy Caramel koncerten vettünk közösen részt a lakótársaimmal, és nagyon nagy tehetség ám. Addig nem szerettem, de a koncertezése után én is nagy rajongója lettem. Itt az iskolában pedig a Margaret Island zenekar járt karácsonykor, ezzel nagyon nagy meglepetést okozva nekünk. Fenomenálisak voltak élőben. Igaz, tavaly a parlamenti karácsonykor is volt szerencsém hallani őket, és az óta nem változtak semmit. Csak királyabbak lettek.

Tudom, hogy az lenne a következő kérdésetek, hogy sportolok-e? A kötelező tesi órákon kívül hála Istennek mást is csinálok. Vak pingpongozom. Nagyon szeretem. Most nyertem meg egy iskolai bajnokságot, nagyon meg kellett küzdeni az elsőségért. De meglett, és nagyon büszke vagyok magamra. A játék alatt az ellenfelem arra mutatott rá, hogy nem szabad rágörcsölni a játékra, hanem lazán kell játszani, és úgy nyerhetsz. Akkor se félj, ha sokáig nem lősz gólt, hisz egyszer úgy is elfárad az egyik és hibázik. Úgy is majd egyszer be találsz a kapuba, ha nem előbb, akkor utóbb. Az is fontos, hogy alázattal tudj veszíteni, majd a vereség után is erőt tudj meríteni azokból, akik szeretnek, támogatnak és melletted állnak. Fel tudj állni és küzdeni a célért, még akkor is érdemes, ha sok kudarc ér. Hidd el, minden küzdelmednek meg lesz, és meg van az eredménye.

A sport nagyon hasznos, hisz sok olyasmire megtanít, amit az életben majd tudsz hasznosítani. Kitartás, küzdés a célodért, még akkor is, ha minden reménytelennek látszik. Azt is megtanítja, hogy a provokációkra jól tudj reagálni. Ezt azért mondom, mert az ellenfelem sokat arcoskodott, ezzel elbizonytalanítva engem, így megnyerve a meccset. De még is ő tanított meg arra, hogy hogy legyek jó játékos. Igaz, hogy már több mint négy éve játszom, de ő volt az, akitől a legtöbbet tanulhattam, és ezért hálás is vagyok neki nagyon. Játszottam már Szlovákiában, ott különdíjas lettem 2017-ben. Most 2019. április 26-án lesz egy versenyünk ugyanúgy Szlovákiában. Nagy izgalommal várom már, és majd beszámolok róla nektek.

Hogy a téma mi lesz skacok? Jómagam sem tudom. Elkezdek írni, és majd közben alakul. De hogy mondjak nektek még is valamit ezzel kapcsolatban, inkább az életem történéseit, és az azokból leszűrt tapasztalataimat, gondolataimat fogom nektek leírni. Jó hosszú lett a bemutatkozásom, de remélem, hogy így egy kicsit közelebb hoztam magam hozzátok. Ez az első bejegyzésem, szóval ne nagyon kövezzetek meg érte. Szívesen fogadom a kritikákat, jót-rosszat egyaránt.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük