Nagy összefoglalás

Új weboldal

 

sziasztok! Már iszonyat rég nem blogoltam, így most nagyon sok mindenről be kell számolnom nektek. Kezdjük talán azzal, hogy a régi weboldalam megszűnt, mert nehézkessé vált a tartalom feltöltése. Ezért, a haverom segítségével létrehoztam az új oldalamat. Aminek címe: www.atoszweb.hu Mostantól ezen a címen tudjátok követni blogolásomat. A bejegyzések tekintetében amig sok történés van, addig mindennap jelentkezek, aztán pedig minden vasárnap, heti összefoglalóval várlak majd benneteket. Szerintem a mai bejegyzés nagyon hosszú lesz, mert rengeteg esemény történt velem, így nagyon sok mindenről kéne beszélnem. De csak pár témát fogok boncolgatni. Vágjunk is bele!

 

Koronavírus

 

Igen, tudom-tudom ez már mindenkinek nagyon unalmas. Ezért csak pár szóban beszélnék nektek róla. A karantén, ami ugyebár két hónapig tartott, nem volt rossz. Volt sok házifeladat, meg rengeteget olvastam. És a barátokkal is tartottam a kapcsolatot. Nekünk hála Istennek az online oktatás nagyon zökkenőmentesen zajlott. Minden tanár vagy Messenger  csoportban tartotta az órát, vagy emailban. Hálát adok a mindenhatónak, hogy a Zoomot nem kellett használnom. Egyszer kellett volna, amikor egy képzésre jelentkeztünk, ott lett volna a meeting, de aztán az is Messengeren lett megtartva, mert bonyolult volt a használata. Ahogy szépen csinálgattuk a feladatokat, és telt az idő, egy olyan hír röppent fel, hogy nekünk nem lesz vizsga. Egy hét múlva, pedig valóban jött a hivatalos értesítés, hogy tényleg nem tartják meg, mert mi abba a kategóriába estünk bele, ahol nem kell vizsgázni. Én amikor ezt meghallottam, nagyon megörültem neki. Még akkor is, ha túl sokat készültem rá. A két év jegyeit adták össze, és abból számítják ki a bizonyítványunkat. .) Én nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz. Majd itt arról is beszámolok nektek. Több mondani valóm nincs a vírusról, mert nem történt velem semmi különös a karantén alatt. De még van pár dolog, amiről be kell számolnom nektek.

 

Kiszabadulás

 

Amikor elérkeztünk végre valahára oda, hogy feloldják a karantént, már is szervezhettem a programjaimat. Az első az volt, hogy itt az iskolába sütöttünk kenyérlángost, és be jött egy régi osztálytársam, akivel délelőtt beszélgettünk, meg próbáltam tanítgatni görkorizni. Előszőr vett fel ilyet a lábára, úgyhogy képzelhetitek, hogy milyen volt az a korizás. Ebéd után pedig le mentünk pingpongozni. Nagyon jól esett, mert két hónapja nem jutottam oda az asztalhoz. Végre játszhattam. Három órát biztos eltöltöttünk játékkal. Majd este megettük a kenyérlángost, és mentem hozzá két napra. Az sem volt rossz, rengeteget beszélgettünk. Az volt az egyik nap fénypontja, h olyan rántotthúst kaptam, amibe sajt is volt töltve. Hát én elolvadtam olyan finom volt. Mi után le telt a két nap, hétfőn visszajöttem a suliba. És dél után mentem is tovább még három barátommal találkozni. Az is nagyon jól sikeredett. A mekiben ettünk egy jót, majd kötetlenül beszélgettünk minden féléről négy órán keresztül. Szerdán pedig egy újabb barátommal találkoztam. Sajnos vele csak egy fél órát tudtunk csak összefutni, amit nagyon sajnáltam. Szóval, ahogy feloldották a karantént, rögtön az első hetem ilyen mozgalmasan telt. Ne haragudjatok, de tényleg ilyen rövid kis bejegyzésekből fog állni a mai írásom, mert rengeteg mindent kell most összefoglalnom.

 

Kölyök kutya

 

Tisztelt olvasóim! Most eljutottam ahhoz a részhez ami  a kedvencem. Karantén után természetesen haza is mentem. Mert, ugye anyukámat sem láthattam a karantén ideje alatt. Nagyon izgatottam vártam, hogy menjek haza, mert kiderült, hogy anya a Mia kutya mellé, aki már öt éves, és pici termetű, vett mellé egy kölyök kutyát, ami majd nagy lesz. Ahogy beléptem a lakásba, a Mia már meg is rohant engem. Nyüszögött, hogy vegyem fel az ölembe. Neki ez mindig szokása, ha hazamegyek, felkéretszkedik az ölembe. A kicsi kutya, akit hercegnek hívnak, ő meg a leg első napon nagyon félt tőlem, nem is nagyon hagyta hogy megsimogassam. Négy napot töltöttem otthon pontosan. a pünkösdi hosszúhétvégét. Aztán a Herceg a második napon már megbarátkozott velem. Vittem nekik haza kutya játékokat is. Miával, és Herceggel rengeteget játszottam. A hercegnek nagyon-nagyon hegyes fogai vannak. Nagyon sokszor harapott meg, de játékosan. Anya mondta, hogy ne hagyjam, de én szeretem ha harapdálnak a kutyusok, nagyon cukik tudnak lenni, főleg a kölykök. Egy nap háromszor vittük le őket. Mivel, mind a két kutya jött, és mind a kettő póráz nélkül, elég kalandos volt. Az utcán állandóan játszani akartak egymással, meg volt, hogy kiszaladtak az autó elé. Akkor nagyon megijedtünk. Anya másnap a Hercegre büntetésből rá is adta a pórázt. De mivel még soha nem volt rajta, mert nem úgy volt szoktatva, ezért egész úton sírt, amíg oda nem értünk, ahol szoktak játszani. Én nagyon megsajnáltam szegényt. De anya is, mert visszafele, nem is adta rá a pórázt. A szombati napon, két barátom meglátogatott az otthonomban, ők is megnézték a kutyákat. A Miát már ismerték, de ugye a Herceget nem. Ő két hónapos, és nagyon cuki. Olyan bundája van, mint a bárányoknak. Nagyon puha, és iszonyú jó őt simogatni. Olyan mint egy maci. A barátaimnak is nagyon tetszett. Az Erzsi, aki gyengén látó le is fotózta. Az a nap nagyon király volt, hamar elment. A többi nap sem volt rossz otthon, csak a végére már nagyon kezdtem unni magam. Hiányoztak a suliba a mindennapi feladatok elvégzése. Hiába, hogy karantén volt, itt azért mindig adódott feladat. Otthon hiába olvastam, a végén már az sem kötött le. Így már nagyon vártam, hogy eljöhessek. rá döbbentem,  hogy a négy nap, az már sok is. Pedig azt hittem, hogyha hazamegyek, jó sokáig otthon tudok maradni. De nem. És minden reggel hatkor ara ébredtem, hogy a Herceg meg a Mia ölik egymást. Hát képzelhetitek mennyire nagyon örültem neki. A Mia lány, a Herceg meg fiú, szóval  volt ám mindennap hacacáré. Pünkösd hétfőn mentem el hazulról. De nem a suliba, hanem úgy beszéltük meg Renivel, és Erzsivel, hogy elmegyek hozzájuk, ott alszom, és úgy jövünk be az iskolába. Mert az azelőtti héten mondták nekünk, hogy Júni másodikától ügyelet lesz. Mi meg megbeszéltük a szövő szakoktatómmal, hogy ő is bejön, és befejezem a munkámat, ami a karantén miatt félbe maradt. És a Reniék is úgy gondolták, hogy bejönnek szőni. Előszőr húzódoztak, hogy nincs nagyon értelme, de aztán meggyőztem őket. Meg Reni nagyon szeret körszövőzni. Az Erzsi párja is jött hozzájuk, így egy délutánt együtt töltöttünk. Kimentünk a parkba. Nekik van egy francia buldog kutyájuk a dzsordzsó, és őt vittük ki sétáltatni. Nagyon jó volt, csak volt egy másik kutya, nagyon felizgatta magát, kimelegedett, így hazakellett sajnos vinni, hogy igyon vizet, mert persze a tálkáját otthon hagytuk. Próbáltuk rábeszélni, hogy igyon a kútból, de félt tőle, úgyhogy tervünk kudarcba fulladt. Mi után a Dzsorzsót hazavitték, mi szépen még mentünk sétálni. Úgy volt, hogy megnézzük a másik parkot, ahol vízesés is van, de nem jutottunk el odáig. Ahogy mentünk a park felé, találtunk egy kutyafuttattót. Ott két franciabuldog játszott, így ott leragadtunk. Mivel nagyon el telt az idő, ezért szépen elindultunk hazafelé. Az este pedig beszélgetéssel telt. Jah, meg ettem nagyon finom brassóit sültkrumplival. Éjszaka kevésbé aludtam jól, de másnap már indultunk ügyeletbe. Szóval, nagyon jó napot töltöttünk együtt.

 

Ügyelet

 

Kedden ahogy beérkeztünk a suliba, már is nekikezdtem a szövésnek. Délután pedig a Reniékkel kimentünk a pipibe vettek maguknak finom kaját. Jani, meg meghívott tiramiszura, mert bepótolta a szülinapomat. Nagyon jól telt az a nap. De a szerda még jobban telt. Akkor,  egy olyan jófej nevelő tanárral voltunk, vele nagyon színesen telt a nap. Úgy volt, hogy elmegyünk kirándulni, de sajnos nekem kedden délelőtt is szőni kellett. Délután egykor végeztem. Kitaláltuk, hogy mivel rossz volt az ebéd, ezért csináljunk bundáskenyeret. Át is mentem a Lakásotthonba tojásért, meg kenyérért. Közben   lehívtam a legjobb lány barátomat is, mert szegény unatkozott volna. Mi után elfogyasztottuk a finom bundikenyeret, kitaláltuk, hogy elmegyünk a Lidl-be. A haverom sajnos elfelejtett hozni maszkot. Így megjárta, mert aki velünk volt nevelőtanár, az ő plusz pulcsiját kötöttük a fejére, hogy be tudjon velünk menni. Ott nagyon sok mindent vásároltunk. Ahogy jöttünk az aluljárón keresztül, egyszer csak szólt a haverom, hogy baj van. Megálltunk, és kiderült, hogy kicibzárazódott a hátizsákja a nagy súlytól. Ő azt mondta, azt hitte, hogy valaki nyúlkál a hátizsákjába. Ezen nagyon röhögtem. De jó, hogy nem hagytunk el semmit. Időben észrevette. Mikor visszaértünk, a lány barátunk felment, mert ő nem akart pingpongozni. Mi meg lementünk a haverommal, és egy fél órát gyepáltuk egymást. Mindkettőnknek nagyon jól esett. Nekem az volt a nap fénypontja. Olyat játszottunk, hogy mind a ketten feldobódtunk. Így jól zárult a napunk. Megbeszéltük a nevelőtanárral, hogy mivel másnap is ő lesz, hogy mit csináljunk. Csütörtökön nyolcra jöttünk be. Megérkeztünk, már is bementünk a tankonyhába és el kezdtük csinálni a brovniet. Akkor is négyen voltunk a legjobb haverom, a lánybarátom és a felnőtt. Mikor készen lettünk a  sütivel, kitaláltuk, hogy filmet nézünk. Letöltöttünk kettőt. Fel is vittük a rágcsákat, hogy majd eszünk közben. Mert van egy terem, ahol van mozi berendezés. Bedugtuk a haverom pendriveét, nem ismerte fel. Jó, akkor felhozta a gépét, ott átkonvertáltuk a formátumot hátha. De nem úgy sem. Aztán nálam is volt egy ilyen kütyü, arra is rámásoltuk, de nem ismerte fel azt sem. Mi nagyon elkeseredtünk, mert akkor már igen kicsúsztunk az időből. Így már nem is volt értelme filmet nézni, meg nem is tudtunk volna hogy. Így nem volt más választásunk lebattyogtunk az osztályba. Ebédeltünk, majd elindultunk a Vesztendbe. A nevelő tanárunk Ipad mini 4-ét el kellett vinnünk szervízbe. Nem akarta ott hagyni, de kiderült, hogy a kijelzőt is le kell szedni, mert csak úgy férnek az akkuhoz, így 19 óra száradási idő kell neki. Érdekesnek találtuk ezt az infót, mert azt írták a weblapon, hogy két óra alatt kész van, és el lehet hozni. Erre meg kiderült, hogy szombaton mehetnek érte. Nah, elszomorodtunk. De mentünk tovább utunkon. Ahogy kerestük a szervízt, láttunk egy olyan boltot, ahol olcsóbban lehet kapni mobilkiegészítőket. Így betértünk oda. Haverom vett egy mini usb-t,  meg még egy kábelt magának. Mivel már 5000 Ft-t fizetett, kapott egy plusz ajándékot. Nagyon meglepődött, de persze, hogy elfogadta. Én is vettem magamnak a telefonomhoz egy vezetékes fülest. Azért azt, mert a bluetóthom nagyon meríti az akkumulátort. Meg nem is volt már, így ideje volt beruházni egyre. Megkérdeztem, ott, hogy mennyi. Mondta a csávó, aki történetesen török volt, hogy 5000-é—ért is van, meg négyért is. Én az előbbit választottam, mert gondoltam, hogy az nem romlik el. Éreztük a nevelőtanárral, hogy ki kell nyitni. Ahogy bedugtam a telefonomba, nem működött. Azzal jött a csávó, hogy adjam oda neki a telómat, mert be kell állítani, hogy szóljon a füles. Én oda is adtam, be is állította. Kiderült, hogy be kell dugnom ugyan úgy, de be kell kapcsolnom a bluetóthot, mert csak úgy működik. Én megvettem, el is vittem magammal. Azért, mert azt hittem, hogy csak egyszer kell bekapcsolnom a bluetóthot, utána már hagyhatom kikapcsolva, mert elég egyszer felismertetni a fülest, és utána már nem kell a működéséhez. Aztán ahogy elmentünk még egy ügyet elintézni, volt alkalmam kipróbálni. aztán kisült, hogyha használni akarom a fülest, akkor nem elég csak bedugni, hanem a bluetóthnak is működnie kell. Én meg pont ezt akartam elkerülni. Nem értem még most sem, hogyha vezetékes a füles, akkor minek kell még neki a bluetóth is. Ez örök rejtély marad számomra. Mivel közel voltunk a vesztendhez, két villamos megállónyira, megbeszéltük, hogy visszavisszük. De előtte fagyiztunk, hogy legyen lelkierőnk ezt megtenni. Mert, ugye a fülest már kibontottam, és nagyon féltünk, hogy a csávesz kiabálni fog. Ajándékot is ad meg minden, mi meg visszavisszük a fülest. Ahogy közeledtünk a bolt felé, a haverom elkezdett ijesztgetni. Hogy ott hagynak, és hírtelen a török szörnyé változik. Hát nagyot röhögtem. A nevelő tanár meg mondta, hogy túl sok horrorfilmet néz. De Beértünk a boltba és elmondtam a problémámat. Hála Istennek a csávó megértette, és nagyon készséges volt. De jó is hogy visszavittük, mert kaptam egy gyári Apple fülest jóval olcsóbban, mint az Istyleban lett volna. Ott 10000 lett volna, én meg 7000- ért megkaptam. Szóval, nagyon jó döntés volt a részünkről. Egykor indultunk el innen, és fél négyre értünk vissza. Szóval nagyon nagy körutat tettünk meg. De nagyon élveztük a haverommal a városi sétát. Azért kellett sietni, mert 4-kor mennünk kellett a szokásos pékség turnusra. Miután elhoztuk a pékségből a cuccost, kimentünk még egy fél órára az udvarra levegőzni. Jól esett leülni, mert úgy éreztem, hogy a lábam leszakadt. A tegnapi nap is nagyon gyorsan eltelt. A brovnie is még aznap elfogyott. Öttől pedig gépeztem. A mai napon meg vár rám egy rádió riport, holnap pedig arról fogok beszámolni nektek. Jövőhéten még hétfőn kedden biztos, hogy írok bejegyzést. Mert, nagyon jó dolgok fognak történni, ami blogolásra érdemes. Addig is sziasztok! Köszönöm, ha végig olvastátok, kritikákat szívesen fogadok.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük