rádió riport

 

Kedves olvasóim! Ahogy ígértem, már is hozom nektek a következő publikációmat. Amint ígértem tegnap, a velem készült rádió riportról fogok beszámolni nektek. A csütörtöki napon, délelőtt 11 óra körül megcsörrent a telefonom. Amikor végre valahára kibányásztam a táskámból, láttam, hogy a délutános nevelőtanárom keres engem. Nagyon meglepődtem rajta, mert ő csak akkor szokott telefonon hívni, ha valami nagyon fontos dolgot akar nekem mondani. Ahogy felvettem, mondta is, hogy keres engem az egyik tanár, de nem tud elérni, de mivel a délutános nevelőtanáromnak tudta a számát, ezért őt hívta fel. Megkérdeztem a délutános tanáromat, hogy mi ügyben keres a másik tanár.  Ő azt válaszolta, hogy azért, mert hogy valaki valamilyen rádióriportot szeretne velem készíteni. És hogy elküldi annak a tanárnak a számát Messengeren, és majd ő bővebb tájékoztatással tud szolgálni. Mondtam neki, hogy jó rendben, akkor felhívom. Nah, itt jött a bökkenő, mert mondta a délutánosom, hogy nem tudom őt felhívni, mert fogorvosnál van. Én erre meg azt feleltem, hogy jó ha akar valamit, úgy is megtalál, de mindenképp visszajelzek neki, hogy sikerült e beszélni a másik tanárral. Ebben megegyeztünk, le is raktuk a telefont. Aztán gondoltuk a többiekkel, hogy felmegyünk mozizni, de sajnos a berendezés nem volt jó, így elmaradt. De mielőtt le mentünk volna, találkoztam egy tanárral, aki mondta, hogy ő is szintén már nagyon rég óta keres, de nem talál. Kiderült, hogy ő is a másik tanár jóvoltából keresett. Láttam is hogy tényleg így van, mert Messengeren is egy csomó nemfogadott hívásom volt tőle. Nah, őt is megnyugtattam, hogy fogok beszélni azzal a tanárral. Gondoltam, ha már két tanár keres, az egy tanár miatt, akkor már nagyon sürgős lehet. Mi után ebédeltem, és segítettem a lánybarátomnak felcuccolni a dolgait, ahogy jöttem lefele, hallottam, hogy itt van az a tanár, akivel annyira kell beszélni. Gyorsan lesiettem hozzá, és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Ő meg egy készfogás után mondta nekem, hogy a Klubb rádió szeretne készíteni egy riportot velem, a Dunakiliti táborról. Megkérdeztem tőle, hogy mért pont engem választott. Ő meg kijelentette, hogy úgy is szeretek beszélni, jól is beszélek, sokat is nyilatkoztam már rádióknak, tévéknek, így alkalmas vagyok a feladatra. Én meg elvállaltam, mert nekem nem okoz gondot, ha csevegnem kell. Ki derült,, hogy a riportban rajtam kívül a tábor vezetője, és egy szülő is részt fog venni. De mindenkit külön-külön hívnak fel telón. Így nem kellett bemenni a stúdióba. Én mondjuk ennek örültem, mert azért a stúdióba izgultam volna. Az is megvilágosodott előttem, hogy azért is van ez a riport, mert sajnos a Korona vírus miatt, jóval kevesebb pénzt kaptunk a táborra, és gyűjtést szerveznek. Így mi után szépen beleegyeztem, el is kérték a számomat. Másnap délelőtt pedig fel is hívott az a nőci, aki a riportot készítette velem. Megkérdezte, hogy este félhat körül, jó e nekem. Én meg rá bólintottam, hogy természetesen. Egész nap ráértem, mert csak felügyelet volt. Mivel félhatkor kezdődött a riport, ezért engedélyt kértem, hogy had marathassak a teremben. Erre azért volt szükség, mert itt a kicsik miatt nincs csönd, és a szobámba elég sok minden behallatszik, az osztályomban meg halál csend van. Így mikor a többiek ötkor haza mentek, én még ott ültem, és vártam a nő hívását. Fél hat után öt perccel csörgött is a teló. Hála Istennek volt annyi eszem, hogy ne a fülemhez tartsam a telefont, hanem bedugjam az újonnan vásárolt, jó kis gyári Apple fülesemet. A nőcinek nagyon kellemes hangja volt. Ahogy felvettem, megkérdezte, hogy mi újság velem. Én meg persze azt mondtam, hogy minden rendben, mert így is volt. Megkérdeztem, hogy mért kérdezte, és mondta, hogy azért, mert hallja hogy minden jól működik-e és hogy jól lehet-e hallani. És ez után szólt is, hogy elkezdődik a felvétel. És akkor jöttek a kérdések. Ezeket nem fogom most elmondani, mert akkor nem tudtok majd mit meghallgatni. Az adás háromtól, vagy négytől lesz csütörtökön halható a rádióban, utána az archívumból visszalehet keresni. Aki szeretné, nyugodtan meghallgathatja. Én nem fogom, mert utálom magam hallgatni, úgyhogy én kihagyom ezt az életemből. Amúgy, nagyon nagy élmény volt, telefonos riportban még sosem vettem részt. Egy negyed órát beszélgettünk, majd elköszönt a riporter nő, és leraktuk a telefont. Nála is full csend volt, semmi háttérzaj nem volt halható. Szerintem összességében jól sikerült a beszélgetés, úgy érzem.

Hát skacok, ma ilyen kis rövid bejegyzéssel tudtam előrukkolni nektek, holnap pedig   újabb szemelvénnyel várlak benneteket. Addig is mindenkinek jó hétvégét, és jó pihenést kívánok.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük