Hétvégi összefoglaló, mai nappal egybekötve

Sziasztok!

Hála az égnek elérkezett megint a nap, amikor írhatok nektek. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Megint rengeteg mindenről kel tudósítsalak benneteket. Vágjunk is bele!

Szombaton reggel felkeltem, de már az is nagyon jól indult. Sikerült megdöntenem az alvási rekordomat, 9 óra, 58 percet durmoltam. Ennyit még sosem aludtam egyhuzamban. Szóval gondolhatjátok, hogy milyen frissen, és kipihenten ébredtem. Ekkor nem sejtettem, hogy délután meglepetés sorozatot csinálok magamnak. Kezdődött azzal, hogy virslis táskát csinálunk a kedvenc nevelőmmel. Sajnos, ez dugába dőlt, mert kiderült, hogy nincs alapanyag hozzá, és hogy vásárolni sem tudunk, mert van egy kicsi, akire vigyázni kell. Akkor kitaláltuk, hogy mivel volt még hét tojás, és volt más alapanyag, csinálunk csokispudingos barackos, epres piskótát. Úgyhogy a virslis táska helyett ezt ettük. Mikor kész lett, meg is kóstoltam. Nem lett rossz, csak rájöttem, hogy úgy szeretem, ha hideg rajta a krém. Így csak keveset ettem belőle. Mi után békésen megeszegettem a sütimet, hívott a tesóm, hogy jöttek értem. Elmesélem nektek, hogy hogy is kerültem haza. Reggeli után hívott a tesóm, és mire visszahívtam, már nem tudtam felvenni. Akkor írásban leleveleztem vele, hogy jó, akkor majd visszahív. Mivel ez nem történt meg, eszembe jutott, hogy szépen felhívom süticsinálás előtt. Így is tettem. Megkérdezte, hogy mért nem megyek anya szülinapjára. Ugye neki van kocsija, így mondtam ha értem jön, akkor szívesen elmegyek. Így történt, hogy anya szülinapját ünnepelni hazavezérelt a sors. Ahogy beszálltam a kocsiba, kijelentették, hogy még el kell menni az Arénába tortát venni, mivel egyik cukiba sem volt olyan, amit ő szeret. Így mikor beparkoltunk a garázsba, már is felvettem a maszkot, és beléptünk az áruházba. Jó sokat kellett gyalogolni, mert persze az emeleten és a másik végébe volt a Tesco. Hála Istennek, nem kellet lépcsőzni, mert ilyen mozgójárda szerűség vitt fel minket az emeletre. Persze a drágalátos bátyám mind a három maszkját otthon hagyta vidéken, a fiókba. Így nem volt más hátra, venni kellett egyet. A legolcsóbb is ami mosható, 600 Ft-ba került. Mi után ezt a kis körutat lefutottuk, betértünk a Tescóba tortáért, és számgyertyáért. A tortáknál sikerült is a megfelelőt kiválasztanunk. Az oroszkrém lett a nyertes. Ez után kezdődött a bibi. Nem találtunk a Tescóba sehol számgyertyát, így sajnos a torta, kóla, kifizetése után mehettünk le a kocsihoz, és kereshettünk egy cukit, ahol a megfelelő számgyertyát megtaláljuk. Mikor odaértünk az autóhoz, újabb problémába ütköztünk. Kiderült, hogy a tesóm fennhagyta a maszkos üzletben a kocsikulcsát. Anyámnak a párja felajánlotta, hogy mivel ő gyors, elmegy érte. Így is történt, addig mi ott maradtunk lent.  Hála Istennek öt perc múlva megjött anyámnak a párja, és mondta, h meg lett a kulcs. Ott volt a pulton, nem is vették észre, hogy elvette. Jó, hogy más nem vitte el, mert simán megtehették volna. Piszok szerencsénk volt. Miközben furikáztunk hazafelé, még két cukrászdában megálltunk gyertyát nézni. Az egyik zárva volt, a másikban nem volt sem 47-es, sem 18-as. Gondolom azért kellett a 18-as, mert ha megfordítják akkor 47-es lesz belőle. Így vettek egy másik számút, amire így nem emlékszem, mert egyik sem volt. Nah, az nem volt jó, így betértünk a harmadikba. Ott már volt 47-es. Közben meg már anyám hívogatott, mert a fiúk azt mondták neki, hogy fél óra múlva jönnek, és már két órája távol voltak elvileg. Mikor haza értünk, anyám kiakadt, hogy neki nem kell torta, mert hogy olyan kicsi, hogy nem lesz elég. Nah, ott volt egy kis veszekedés, de hála az égnek, elvonták a kutyák a figyelmemet. A Herceg ahogy beléptem, és leültem, már is jött oda hozzám, nyalogatott és ugrált rám. Engem ez nagyon meghatott, mert négy napig voltam otthon azelőtt, és nem gondoltam, hogy ennyire megszeretett. A Mia is jött oda, így mind a kettőjüket egyszerre kellett simogatnom. Ez nagyon-nagyon boldoggá tett engem. Majd mikor jól kikutyáztam magam, kitalálták, hogy menjünk a játszótérre. Én nem nagyon szeretek menni, mert úgy is csak ülök ott. De mivel nem maradhattam otthon, ezért az egész családdal elindultunk. A bátyám, a két gyereke, felesége, anya, meg a párja. Közben hívtak anyának a testvére, hogy hatra jönnek ők is felköszönteni édesanyámat, azért nem hamarabb, mert szekrényt szerelnek. Már akkor négy óra volt, de az volt a szerencsénk, hogy öt perc sétára van a játszótér. Mikor kiértünk, anya leültetett a padra. Ott beszélgettünk, majd elővettem a telefonomat, és felhívtam Renit. Ő jóba van tesóm feleségével, így dumálgattak egy kicsit. Mi után jól kibeszélgettem magam, anya kijelentette, hogy  a párjával elmennek sütit venni, mert én sem sütöttem, meg tesóm felesége sem. Igaz mind a ketten mondtuk, hogy sütünk, de ő elfelejtette, nekem meg nem volt időm. Ott is hagytak a padon. Én nem bántam, mert eltelefonozgattam. Majd fél óra után oda jött hozzám tesóm felesége, megkérdezni,h hol van anyu. Én meg felvilágosítottam, hogy hol tartózkodik jelenleg. Majd egy fél óra múlva ők is visszatértek. Hoztak finom pizzás meg sonkás fornettit. Nagyon örültem neki, mert azt mondták, hogy az összes kukoricás rizs meg rántotthús elfogyott, mert nem számítottak jövetelemre. Így megettem jó sokat a fornettiből. És hoztak valamilyen itókát is, ami üvegbe volt. Ahogy meghúztam, nagyon kellemeset csalódtam. Hidegvolt, és jó szénsavas. Olyan jól esett, hogy az egészet lehúztam. És utána mondták meg, hogy négy százalék alkoholt tartalmaz. Ahogy megtudtam, akkor tűnt csak fel, hogy Jéé, tényleg. Fenségesen jó íze volt ám. Tudni kel, hogy utálom az alkoholos italokat, így ez kellemes meglepetés volt számomra. Megkérdeztem mennyi az ára? Ki derült, hogy 400 Ft-be kerül. Én meg elkezdtem bosszankodni, hogy nekem mindig a drága italok ízlenek, hisz a sörből is az egyik leg drágábbat szeretem csak, a Gösszert. Abból is a citromosat meg a grapefruitosat. Meg sem lepődtem már magamon. Mi után jól belaktam, meg beittam, elindultunk hazafelé. Majd ahogy haza értem, mondta anya, hogy van rántotthús meg kukoricás rizs, csak szivatak. Hát ennek nagyon nem örültem, mert akkor már sok fornit megettem. De azért mondtam anyának, hogy keveset adjon. Erre mit csinált? Szedett egy nagy tányér kukoricásrizst, meg adott három szelet rántotthúst. De majdnem megettem az egészet. De egy húst elajándékoztam, mert pont akkor jöttek meg anyámnak a testvére, meg a gyerekei, és a felesége, így az egyik lánynak odaadtam. Mikor bementem, meggyújtottuk a tűzijátékot, és felbontottuk mind a két tortát, mert hogy anyám testvére és a családja, is hoztak egyet. Az puncsos volt Én azt utálom, így én hála a jó égnek csak az oroszkrémből kaptam. Az nagyon finom volt. Ahogy azt is eltűntettem, kiderült, hogy az anyám testvérének a gyereke is, hozott egy csivava kutyust a Lüszit, ami az övéké. Nah, a Herceg teljesen meggárgyult tőle. Akarta hívni játszani, egy csomót ugatott neki, de közben meg menekült a lábamhoz. Ez tartott 10 percen át. Majd rengeteget játszottam a Herceggel, mert mindig fel akart jönni az ölembe. Én meg persze nem tudtam ellenállni neki, így le fel vettem az ölemből. De ő ezt élvezte, ezzel szórakozott, meg közben harapdált. Anyám rám szólt, hogy ne hagyjam, hogy harapjon, de én úgy vagyok vele, már pedig hagyom, mert kölyök kutya és majd kinövi. Közben anyám testvére csinált élő vidit Faceen,, meg zenéket hallgattunk, majd beszélgettünk egy sort, és a vendégek szépen lassan elszállingóztak. Ez után mindenki fürdött, meg készülődött a lefekvéshez. Én már akkor éreztem, hogy nem fogok jól aludni, mert ilyen kinyithatós fotelben kellett lefeküdnöm, ami roppant kényelmes, de valahogy megéreztem, hogy nekem nem lesz az igazi. Sejtésem tényleg bevált sajnos. Tesóm felajánlotta, hogy fönt is alhatok egy matracon, de nem fogadtam el. Azóta is bánom, hogy nem éltem a lehetőséggel. Nem volt rossz az ágy, de nem tudtam, hogy hogy kényelmes rajta aludni. Nem is találtam meg jó testhelyzetemet. A másik dolog meg az volt, hogy az udvaron is éjszaka, még éjfélkor is beszélgettek. Sajnos minden behallatszik, mert körfolyosós a ház, és víz hangzik, ezáltal a hangok is felerősödnek. Meg a Herceg is rengeteget rosszalkodott az éjjel. Egy órát kellett simogatnom, mert addig nem hagyta abba a sírást, amig nem vakarásztam. Mert ahogy elvettem a kezem, már is nyüszögött. De ahogy az egyik abbahagyta, kezdte a másik. Így kiváló éjszakám volt, ennek fényében, hat órát sikerült csak aludnom. De másik nap is folytatódtak a katasztrófák tovább. Arra keltem, hogy nagyon megy a hasam. Mondjuk nem csodálom, a sok össze-vissza evéstől. Így,  egész nap a klotyóra szaladgáltam, szó szerint. Megkértem a tesómat, hogy legyen olyan kedves, és vigyen vissza kocsival. Hála a jó égnek, ez meg is valósult, egy órára itt voltam. De sajnos még itt sem voltam jobban, meg fáradt is voltam a kialvatlanságtól. Mivel nem akartam bevenni széntablettát, és a Lidl-ből úgy is volt 85%-os étcsokoládém, azt ettem. És lássatok csodát, az megfogta a hasamat, úgy délután ötre. Gondoltam, olyan három körül, hogy kimegyek süttetni a hasam hátha jót tesz neki a nap. De ahogy ráfeküdtem a jó kis ugrálóasztalra, és felhívtam a Renit, hogy trécseljünk, akkor borult be az ég. Szóval az is kudarcba fulladt. De nem sokáig heverészhettem ott, mert gyorsan szaladnom kellett megint. Szóval skacok, a tegnapi napom katasztrófa volt. Így inkább áttérnék a mai napomra. A délelőttöm úgy kezdődött, hogy hét után elhoztam a reggelit, majd készülődtem az iskolába. Nyolcra a Danival már ott is voltunk. De nem találtuk azt a tanárt, aki be van hozzánk osztva. Így gondoltam, hogy jó, a szakoktatóm már biztos ottvan, a szövőbe, menjünk oda, és majd a tanárunk megtalál minket. De aztán eszünkbe jutott, hogy nem biztos, hogy ott keresni fog minket, így inkább még is kijöttünk a folyosóra. Ahogy az osztályunk felé sétáltunk, szerencsére jött velünk szembe, így az ő termében kötöttünk ki. Amint leültünk, a kocka Dani vette elő gépét, én csak telefont hoztam magammal, mert úgy gondoltam, minek gépet hozni, ha délután úgy is megyünk el, délelőtt meg szövök. Így telefonozgattam. Majd félkilenckor felhívtam Reniéket, mert aggódtam értük, hogy hol vannak már. Kiderült, hogy itt vannak az udvaron. Mi után szépen megtaláltuk egymást, bementünk szőni. Ő folytatta a munkáját, nekem meg a tanárnő adott egy másik feladatot, mivel már az előzővel készvoltam. Fel kellett vetnem egy körszövőre. Előszőr felvetettem, nem volt elég a fonal. Másodjára is nekigyürkőztem a feladatnak, akkor meg, kikötöződött az egész, így ismét kezdhettem elölről. Nembaj, harmadjára is nekikezdtem. Akkor sikerült is felvetnem, meg is kötöttem fent. Ahogy békésen szövögettem, egyszer csak alulról lecsúszott. De ez nem volt elég, jött vele a többi szál is. Ekkor már nagyon mérges voltam, de jött a tanárom, és segített kijavítani. Kiderült, hogy azért volt az a malőr, mert túl kevés szálat hagytam az odakötözésnél. De sikerült elhárítani a problémát a mester segítségével. Majd 11-kor szóltak nekünk, hogy menjünk ki, jöjjünk féltizenkettőre, mert a bent lévő tanároknak kávészünettel egybekötött tracsparti lesz. Addig kitaláltuk, hogy elmegyünk gyrosért, mert a Reni nagyon megéhezett. A gondolatot tett követte. De az ügyeletes tanárnak is hoznunk kellett egyet. Kiderült, hogy ő már be tolt egyet, de neki az kevés volt, és még éhes. Mivel amúgy is odamentünk kedvességből hoztunk neki is. Meg azért is, mert meg kért rá. Mi után megette a Reni az osztályba, visszamentünk a szövőteremhez. Kiderült, hogy ott még mindig folyik a kávészünet. Nah, akkor utána arra a döntésre jutottunk, hogy el leszünk az osztályba, meg úgy is jön be a délutános tanárunk bizit írni, így megvárjuk, és találkozunk vele. Mi után ezt lebeszéltük, tudtuk, hogy az osztálybúcsúztatóra mennek vásárolni a Lidlibbe. Úgy volt, hogy Renit is viszik magukkal, de én kitaláltam, hogy mért ne jöhetne velünk, hisz a Ford Tranzit kilenc személyes. Így őt is vittük magunkkal a Csepel bicikliszervízbe. Egyre el is autókáztunk oda, de mikor oda értünk, láttuk, h zárva, és csak a wepsopjuk működik, így elpályáztunk, ahogy a tanár kiírta egy papírra a szükséges adatokat.. A következő állomás a fejhallgató szerviz volt, vittük a Bose masinámat párna és jackajzat javításra. Amint odaértünk, nagyon meglepődtünk, mivel egy magánházban volt a szerviz. Becsöngettünk, majd mondták hogy egy pillanat és öt perc múlva ki is jött az ürge. Tudomására hoztam, hogy mit szeretnék, ő meg kijelentette, hogy csak fülpárnát tud cserélni, és hogy ki volt írva a weblapra, hogy egy órával előtte telefonáljunk oda. Azt is közölte, hogy neki csomagja van, és ha öt perccel később megyünk, nem érjük el. Szal illedelmesen elnézést kértünk. Arra is fényderült, hogy ott csak készpénzzel lehet fizetni, kártyával nem. Ennek nem örültem, mert nálam semmi pénz nem volt, csak kártya. De a tanáromnál volt, így felajánlotta, hogy ő most kifizeti, majd holnap vissza adom neki. Ahogy ez a megállapodás megkötetett, az ipse, aki kijött, el is vitte a fülesemet párnacserére. Az tíz perc alatt meg volt, így megvártuk. Majd mi után kifizettük a javítást, el is indultunk hazafelé. De mivel nem nagyon akartunk még vissza menni, ezért az az ötletem támadt, h mivel úgy is kocsival vagyunk, térjünk be a kuckóba. A tanárunk is mivel nagy fagyievő gép, ezért nem is volt ellenvetése. Én egy oreósat, meg egy Sztracsit ettem. De az Oreós ízlett leginkább. Pohárban ettük, mert úgy kényelmesebb volt, igaz hogy én tölcsérbe szeretem, de így tényleg praktikusabb. És amikor jól befagyiztunk, elindultunk hazafelé. Amikor beértünk, Erzsiék már ott vártak bennünket. A délutános tanárunkat nagyon jó volt újra látni, mivel a karantén miatt rég volt erre lehetőség. Beszélgettünk vele egy kicsit, majd kimentünk az udvarra, mert elkezdte megírni a bizinket, és nem szabad közben őt zavarni, ami teljesen érthető. Így kislisszoltunk. Kint pedig elkezdtük megbeszélni, hogy a holnapi gyógyfürdőbe jöjjenek már. Renivel a tesóját meg a barátját nagyon kellett győzködni, de nagy örömömre beleegyeztek. Így holnap aki ma volt velünk tanár, csoportosan elfogunk menni a gyógyfürdőbe. Másnap értelemszerűen pedig erről fogok beszámolni nektek. Még napoztam, este meg levágták a hajamat, úgyhogy ez a nap csúcsszuper volt. Szóval zárszóként, nagyon király volt minden, és holnap ismét olvashatjátok írásomat. Kívánom, hogy a holnapi napja mindenkinek jól teljen, most meg jó éjszakát mindenkinek. Remélem, hogy a mai publikációm nem okozott senkinek csalódást, és hogy minden kedves olvasóm örömmel olvasta. Mert hogy én nagy-nagy lelkesedéssel pötyögtem le ezt a bejegyzést.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük