A mai nap

Üdvözletem kedves olvasóimnak! Mivel nem bírom ki, hogy ne írjak semmit nektek, ezért ma egy nyúlfarknyi kis szösszenetet hozok el nektek. Ahogy délelőtt szokásosan megérkeztünk nyolcra a suliba, nyitva találtuk a tanárnőnek a termét, ahol leszünk. Gondoltuk Danival, hogy akkor be is megyünk, lerakjuk cuccainkat. Öt percre rá a tanárnő is betoppant. Kiderült, hogy a Dani Zsolti elakarnak menni a Media martba, meg a városba egy kicsit csalinkázni. Kérdezte, hogy velem mi legyen. Mivel tudtam, hogy ma is szőni fogok, ezért javasoltam neki, hogy jöjjön el velem a terembe, és megbeszéljük az időpontokat, hogy egyig, vagy kettőig leszek. Be is tértünk, megegyeztünk, hogy egyig elmegy a fiúkkal, addig én itt maradok a suliba a többiekkel szőni. Majd, egykor indulunk fel kajálni. Eltelhetett már egy fél óra, jön vissza, hogy még sem mennek sehová, mert Dani nem hozott cipőt, szandálban volt, és szakad az eső, így nem tudnak mászkálni. Át ment ugyan a Lakásotthonba, de ott már nem talált senkit. Így ők is sajnos bent ragadtak. De nekem ettől a programom változatlan maradt. Nyolctól tizenegyig szőttünk. Tizenegyre pedig az itt benn levő tanárok hivatalosak voltak a kávészünetre. Így mi szépen akkor elslisszoltunk a termünkbe. A Niki meg a Reni kipróbálták egymás telefonját, hogy melyiken lehet jobban, gyorsabban írni. A Reni Samsung telefonja volt a győztes. Mondjuk nem lepődtem meg rajta. Selytettem, hogy a Xiaomi ebben nem debütál. Mondjuk ennek jó sok oka lehet. Én meg addig kitakarítottam fiókjaimat, meg én is visszaírtam, akik írtak nekem. Aztán olyan féltizenkettő után bekopogott osztályunkba az ügyeletes tanárnő, azzal az információval tért be hozzánk, hogy arra gondoltak a fiúkkal, hogy délután sütnénk nutellás lekváros palacsintát, és utána moziznánk. Mi ennek természetesen nagyon megörültünk. Erzsiéket is várta sok szeretettel. Majd öt perccel ezután benyitott egy másik tanár, hogy véget ért a kávéparti, mehetünk vissza szőni. Abban a fenn maradó egy órában már nem csináltam munkámat. Beszélgettem a többiekkel. Közben kiderült, hogy Reniék nem maradnak palacsintázni, mennek inkább haza. Azért döntöttek így, mert úgy gondolták, hogy milyen már az, hogy enni jönnek, mozira meg nem maradnak. Kajálnak egy jót, aztán viszontlátásra. Kicsit elszomorodtam, de megértettem őket, a helyükben én is ezt tettem volna. Mikor véget ért a szövés, már is mehettünk a tankonyhába segíteni. Mondta a tanárnő, hogy már csak a palacsintatészta csomómentessé keverése jut nekünk, mert a Dani már feltörte a tojást, és a többivel már készen vannak. Niki megkérdezte, hogy csinálom-e. De én úgy voltam vele, hogy én rengeteget konyházom, ezért ráhagyom a feladatot. Aztán a vége felé, átvettem tőle. De nagyon ügyesen megoldotta a rá bízott feladatot, meg is dicsértem. A palacsinták nagyon finomak voltak. A lekváros is, meg végül a kakaós is. azért lett kakaós, mert nem kaptak sajnos nutellát. Mikor jól belaktunk, és a tanárnő is összerakta a konyhát, felmentünk mozizni. A terminátornak az utolsó részét néztük meg. Nekem tetszett is meg nem is. Vegyes érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban. Közben Nikivel a gumicukrot is szép lassan eltüntettük. De a narráció miatt, ami a tanárnő jóvoltából volt, az akció jelenetek is élvezhetőek voltak. Filmnézés után még az osztályba Niki bevágott egy palacsintát, utána sajnos ment haza. De jól jött ki, mert pont még megtudta velünk nézni végig a sztorit. Miután itt hagyott bennünket, a többiekkel beszélgetünk egy keveset, majd öt előtt egy kicsivel elengedett minket a tanárnő. A mai nap is nagyon király volt.  Holnap ismét jövök majd egy új bejegyzéssel remélhetőleg. Remélem ismét tetszett nektek kedves olvasóim a publikációm. Kívánok nektek nyugodalmas jóéjszakát, és holnapra kellemes napot.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük