Tegnapi találkozó, mai búcsúztató

Újra köszöntök mindenkit! Tegnap azért nem írtam, mert nagyon rövid lett volna a bejegyzés. Így arra a döntésre jutottam, hogy két napot összevonok, és abból kerekítek egy szép beszámolót. A tegnap nagyon lassan telt mindannyiunk számára. A délelőttöt gépezéssel töltöttük. Úgy volt, hogy délután megyünk a Ligetbe sétálni, de aztán aki velünk volt tanár, úgy döntött, hogy menjünk délelőtt, mert délutánra jön az eső. De mivel nekem tizenegykor találkozóm volt a Kézenfoggva alapítvánnyal, ezért én nem tudtam velük tartani. Így én tízkor fogtam magam, és kimentem az udvarra, Dani meg Zsolti elmentek a tanárnővel sétálni egyet. Tíztől féltizenegyig telefonon trécseltem anyámmal. Aztán le kellett raknom, mert jöttek a többiek, és előkellett készíteni a termet a találkozóra. Tíz ötvenkor meg is érkezett az udvarra az alapítvány egyik munkatársa, akit bekísértünk az osztályba. Mikor mindenki elhelyezkedett, el is kezdődött a megbeszélés. Témakénnt szóba került az önbizalomhiány, és még sok más. Majd tizenegy tízkor el kezdődött a rendes tályékoztató. Felolvasták nekünk a belépési szerződést, hogy mit tartalmaz a program, és még sok mást. Ez után kitöltöttük az adatokat, és aláírtuk a papírokat. Néztünk egy kis videót, amit az alapítvány készített egy ügyféllel. Ez alapján az jött le nekem, hogy az alapítvány végig ottvan az ügyfél mellett, amíg megtalálja a munkát, és még utána is figyelemmel kísérik a fiatalok pályafutását. Nekem nagyon szinpatikus az egész, amit képviselnek, és ahogyan rendezik a dolgokat. Jó benyomást tettek rám, remélem, hogy sokáig együtt tudunk majd működni. Két órán át tartott a találkozó Sok minden kiderült, kicsit pár kérdéssel felmérték azt is, hogy milyen vonalon akarunk elhelyezkedni. Az lesz majd a következő lépés, hogy mentort választanak nekünk, aki végig kíséri a munka piacban való pályafutásunnkat, és aki segít nekünk bármilyen felmerülő probléma esetén. Majd mikor véget ért a találkozó, már nagyon éhes voltam. Így megettem a gyrost, amit a Reniék hoztak nekem. Ez után felmentem a terembe, ahol ügyeltek rám. Gépeztem, és beszélgettem egy jót a tanárnővel. Majd négy előtt lejött Kaszi hülyültünk egy kicsit, és négykor pedig elsétáltunk a Lipóti pékségbe, elhozni a péksütiket. Reniék mondták, hogy nekem adják az asztali gépüket, így azt is elhoztam a teremből, és beüzemeltem. Ennek nagyon örültem, mert ha véletlenül szervízbe kéne vinni a laptopomat, akkor csak telefonon tudnék lenni. Ez nagyon nagy segítség nekem, köszönöm szépen, Erzsi, Reni! Úgyhogy azért tegnapi is történtek események, de közel sem volt olyan jó, mint a többi nap. Ma pedig osztálybúcsúztató lesz, és az általunk megírt verset fogjuk mondani, ami videóra lesz rögzítve. Már nagyon izgulok, remélem, hogy jól fog menni. Este viszont erről számolok majd be nektek.

 

Búcsúztató

 

Kedves olvasóim, ahogy ígértem, jövök is a következő felvonással. Amikor felmentünk ebédelni, a srácok kitalálták, hogy ők bizony délután elmennek a Mediamartba. Én csak egykor terveztem átmenni a lakásotthonba átöltözni, mert úgy volt, hogy félkettőre kell jönni a búcsúztatóra. De mivel a többiek elmentek azzal a tanárnővel aki be volt osztva, ezért nekem már negyedegykor át kellett mennem. Mondjuk jól is jött ki, mert akkor már Éva néni ott volt, és tudott fogadni. Olyan háromnegyedegyig beszélgettünk, majd mentem a szobámba átöltözni. Az ing kiválasztása, nagyon könnyen megtörtént, viszont már a nadrágnál beütött a gikszer. Az első úgy lógott rajtam, mint tehénen a gatya, azaz túl hosszú volt. Amit következőleg felpróbáltam, egy fekete farmert, az meg nagy volt comba, Szal az is rosszul állt. Megpróbáltam egy szürkét. Mivel az egy cső nadrág, azért az passzolt a testemre, és hosszúságra is jó volt. Mondjuk annak az volt a baja, hogy nagyon gyűrött volt. De mivel az állt rajtam a legjobban, annál maradtam. Ahogy szépen csinosba vágtam magam, el is indultam a találkozó helyszínére, az osztályterembe. Mivel én húszra ott voltam, várni kellett még a többiekre. Attila volt az első aki befutott, majd Jani, Erzsi, Reni, és végül a többiek is befutottak szép lassan. Úgy volt, hogy félkettőkor elpróbáljuk a verseket, de még kettő után sem tudtuk, hogy hol a csudába lehet a délutános nevelőtanárunk. Ezért felhívtuk. Kiderült, hogy a Zsuzsa Néninél van, és írja a bizonyítványokat. Így sajnos jó nagyot csúszott az egész program. Ezért a tesitanárunk nem is tudta meghallgatni a műsort, mert neki sietnie kellett egy másik rendezvényre. De elköszönt tőlünk, ez nagyon rendes volt tőle, hogy beugrott. A fennmaradó szabadidőt azzal töltöttük ki, hogy segítettünk a kellékeket áthordani a szövőbe, mert ott lett megrendezve az összejövetel, mert ott mindenki elfért. Mi után készlett a tanárunk a bizonyítványok írásával, mi diákok, visszajöttünk elpróbálni a terembe a verset. Majd visszaslattyogtunk szépen a szövőbe. Felálltunk a megfelelő sorrendben, a délutános tanárunk szeretettel köszöntött mindenkit, majd elmondtuk a verset. A közönségnek nagyon tetszett. Ahogy előadtuk a műsorunkat, pár tanár szólt hozzánk egy-két szót, majd kiosztották a bizonyítványunkat. Nekem jeles lett. Ennek nagyon örülök, és annak is, hogy a négy évemnek látom eredményét, hogy ami munkát belefektettem, megtérül. Megdolgoztam nagyon érte. Adtak nagyon szép ajándékokat is. Az Emőke nénitől kapott mindenki egy tizenhat gb-s pendrivét. Elvileg mindenkién egy személyre szóló elektronikus levél található. Még nem olvastam el, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi állhat benne. Úgyhogy miután megírtam ezt a bejegyzést, meg is nézem. Más tanárok is nagyon szép dolgokat attak nekünk Az erkölcstan tanárunktól, egy lelki útravalót kaptunk Brailleben. Aki munkajogot tanított, nála meg mindenki választhatott magának egy szerencsekavicsot. Az egyik fazekastanártól mindenki kapott egy mosolytallért, ami egyben hűtőmágnes. Az aláírást tanító tanárunktól pedig egy ballagási papírból origamizott virágot. A magyar tanártól pedig teafüvet. Szóval nagyon változatos és gyönyörű ajándékokat kaptunk. Ezután pedig lecsaptunk a kajákra. Én már nagyon éhes voltam, mivel csak egy májas croassant volt csak a reggelim. Így a következőket ettem:. Lúdlábtorta, kókuszkocka, megyespiskóta csokoládédarabokkal, sajtosmasni szóval volt minden féle földi jó. És minden a lehető leg finomabb volt. A sütik után pedig, a Renivel befaltunk egy csomó krékert. Majd ezt kólával, majd szénsavas narancslével öblítettem le. Degeszre ettem magam. Ahogy mindenki jól lakott, ekkor már csak beszélgettünk, és a felnőttek nosztalgiáztak egy csomót. Nagyon szeretem őket hallgatni, mert nagyon érdekes dolgokat tudnak ám mesélni. Az egész összejövetel a fergeteges hangulat miatt, hétig tartott. De azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte magát, és így, hogy nem volt ballagás, talán nem volt olyan nehéz ez a búcsúzás. Tudjuk, hogy nem örökre szól, és hogy fogunk még találkozni. Így is váltunk el. Hála a jó égnek, senki nem sírt. És történtek itt a búcsúztatón olyan pillanatok, amiket sosem felejtünk el, és amiken jókat kacagtunk. Mindenkiben nyomot fog hagyni. Szerintem sokak számára emlékezetes lesz ez a délután, úgy érzem. Számomra is az lesz. Örökké megfogom őrizni emlékeimben. És ezt a kiváló osztályközösséget sem fogom soha elfelejteni, köszönöm, hogy a részese lehettem, és hogy befogattatok minket szövőket is erre a két évre. Nagyon jó volt veletek, minden egyes pillanatot szerettem ebben az osztályban, jókat, rossz történéseket egyaránt. És persze köszönöm a tanároknak is, hogy ezt a négy évnyi pályafutásomat végig kísérték. Köszönöm a sok kedvességet, szeretetet, amit felém sugároztak, nyújtottak. A sok programért is hálás vagyok amiken részt vehettem, hisz az élményektől lesz több, és színesebb az ember. Bánom, hogy előbb nem kezdtem el blogolni, meg azt is, hogy lusta voltam, hisz nagyon szép programokat, eseményeket tudtam volna megörökíteni. De most már ha történik velem olyan, amit úgy érzem, hogy bejegyzésre érdemes, akkor mindenképp leírom az élményeimet. Hisz mindig jó visszaolvasni őket. Igaz, hogy a fejemben, örökké megmarad, de ha írásba is leírom, legalább majd el tudok nosztalgiázni a  történésekről. Meg mondták páran, hogy nagyon szeretik olvasni írásaimat, úgyhogy ezért is érdemes ezt folytatnom. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok írásaimat, nagyon hálás vagyok érte, és iszonyat jól esik. Bármilyen kritika van, bátran jelezzétek, és akkor megpróbálok javítani, hisz csak így fejlődik az ember, ha véleményeket kap. Köszönöm, hogy ebben a bejegyzésben is velem tartottatok, ha jön még írás, akkor úgy is közlöm a facebookon. Leghamarabb hétfőn várható a következő publikációm. Addig is mindenkinek jó hétvégét, és pihenést kívánok!

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük