Mesi néninél

Ismét üdvözlöm kedves olvasóimat! Ahogy ígértem, már is jelentkezem, a következő bejegyzéssel.

 

Úgy volt, hogy tízkor indulunk el Mesi nénihez. Én már nyolcra megérkeztem a terembe, de az osztálytársam is már itt volt negyedkilencre, mert mi kettőnket vittek autóval. A többiek pedig otthonról jöttek tömegközlekedéssel. Egészen tízig elszórakoztattuk egymást. Megette a kakaós csigáját, utána pedig rengeteget beszélgettünk, hülyéskedtünk, és telefonoztunk. Majd elérkezett a tíz óra, majd a tíz óra öt is, és még a Mesi néni sehol. Gondoltam, hogy felhívom, és megkérdezem, hogy merre van. De aztán nem mertem. Féltizenegyre be is toppantt. Kiderült, hogy azért csúszott ennyit, mert a tanárokkal is még beszélgetett a szövőbe, meg dolga akadt. Bezártuk a termet, és elindultunk a lakásába. Majdnem egy órát utaztunk. De az nem azért volt, mert olyan messze lakik, hanem annyi időn át kerestük a parkolóhelyet, mert minden utca tele volt. Mikor elhatározta a Mesi néni, hogy jó a rakparton fogunk parkolni, ami jó messze lett volna a háztól, pont akkor állt ki egy autó, és be tudtunk sorolni a helyére. Bezárta az autót, és elindultunk. Mondta, hogy nézzem az időt, mert azért elég messze tudott megállni. Ahogy szépen bandukoltunk hívtak Reniék bennünket, hogy ők már ott vannak a ház előtt, így szegényeknek várni kellett tizenkettő percet, míg odaértünk. Szépen köszöntöttük egymást, fellépcsőztünk, majd beléptünk a szép szecessziós lakásba, levettük a cipőt, kezet mostunk  majd mindenki letelepedett a számára leg kényelmesebb fotelbe. Nagyon ízletes rágcsákat is kaptunk, bundás paprikásmogyorót, meg sajtostallért. A Niki meg a Reni csak úgy falták a mogyeszt, az volt a kedvencük, nem bírtak leállni vele. . Közben  beszélgettünk kb., olyan egy órát, majd mondta a Mesi néni, hogy asztalhoz ülhetünk. Az őáltala készített milánói volt az ebéd. Nagyon fenséges ízű volt. Meg is ettem belőle két tányérral, jó sok sajttal, kecsappal a tetején. Amikor jól belakott mindenki, visszamentünk a fotelekbe dumálgatni. Majd fél óra elteltével jött egy meglepetés vendég. A Mesi néni unokaöccse volt. Vele is jó sokat beszélgettünk, közben kaptunk finom vaníliás fagyit, meg kávét. Szóval el voltunk kényeztetve. Mikor ránéztünk az órára, fél öt volt. Sajnos már indulni kellett, mert még Mesi néninek is dolga volt, meg nekem is. Így visszafelé is megtettük ugyan azt a távot, persze nagyon nagy dugó volt, de szerencsésen visszaértem ide a suliba. Ez a nap is szárnyakon repült. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem, hogy lesz még  ilyen alkalom. Másnap pedig ismét jelentkezem. Lesz miről mesélnem, hisz az új táborhelyet tekintjük meg. Mivel ahol eddig éveket töltöttünk el, azt bezárták, és új szállás után kellett néznünk. Nagyon izgatottan várom már, hogy milyen lesz az új helyszín. Addig is mindenkinek jó pihenést, és kívánom hogy teljen jól holnap is mindenkinek a napja, élményekben gazdagon.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük