Haveromnál

Üdvözlök újra mindenkit. Megint történtek velem jó dolgok, amit úgy érzem, hogy meg kell örökítenem egy bejegyzésben. Kezdjünk is hozzá!

 

Mikor tegnap előtt utaztam Győrújbarátról visszafelé, felhívtam egy barátomat, mert kérdezni akartam tőle valamit. Ahogy dumálgattunk, rá kérdezett, hogy van e kedvem meglátogatni a lakásában. Mivel még sosem jártam ott, természetesen igent mondtam rá. Másnap szokásosan bejöttem nyolcra. Úgy beszéltük meg a barátommal, hogy majd hív majd reggel, hogy mikor indul. Mivel féltizenegy volt, ezért megkerestem én, mert aggódtam, hogy elfelejtette. Mondta nekem, hogy pont akart hívni. Aztán megegyeztünk, hogy hív ha a villamoson van. Olyan féltizenkettőkor el is indultunk a lakása felé. Villamossal, és busszal kellett oda menni. Olyan helyen volt, ahol még sosem jártam. Ahogy beléptem, egy kis szőnyeggel borított előszoba tárult elém. Ott le kellett vennem a cipőmet, majd elmentem kezet mosni a fürdőbe. Egy harmonika ajtón kellett bemenni. Volt bent egy klotyó, a csap, meg a zuhanyzó tálca. Elég tágas volt a fürdőszoba. Ahogy kiléptem, a barátom bevezetett a konyhába. Nagyon szépen nézett ki a pult, volt ott egy mosogatógép, egy mosógép, és egy szárítógép. A melegvizet egy cirkó szolgáltatta a házban. A pulton még egy Orion kávéfőző is csücsült. Amikor azt is felfedeztem, kiderült számomra, hogy van még két szoba. Az egyik dolgozószobaként funkcionált, a másik meg nappaliként. Természetesen a nappaliba ültünk le dumálgatni. Rengeteget beszélgettünk, majd szólt a párja, hogy mehetünk kajálni. Az ennivaló francia hagymaleves volt, meg utána kaptam finom Aldis kuglófot házi eperlekvárral. Ahogy jól laktunk, mondta, hogy csinál nekem egy kávét. Nagyon ízletes volt. Majd megint dumálgattunk egy sort. De olyan gyorsan elrepült az idő,hogy az a két-három óra fél órának tűnt csak. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett mennem, mert iszonyat jól éreztem magam. Visszafele, a párja is elkísért minket, így vonattal jöttünk a suliba. Majd ahogy visszaérkeztünk, még elmentünk a Borókába fagyizni. Írkávét ettem, meg csokisat, édestölcsérben. Ahogy jöttünk a sulifelé, láttuk, hogy jön a vihar. Ezért sietősre vettük a tempót. A párja a kapuban elvált tőlünk, mert ment tovább. Nekünk még be kellett térnünk a terembe, mert ott maradt a gépem. Mire összepakoltunk, és jöttünk haza, már nagyon lógott az eső lába. Elkezdtünk futni, és ahogy beléptünk, leszakadt az ég. Ha egy perccel később megyünk be, elázunk. Nagyon nagy szerencsénk volt. A lakásotthonban még annyira sokáig dumáltunk, hogy kilenckor indult haza. Úgyhogy a tegnapi nap is olyan gyorsan eltelt, hogy szerintem ez volt minden eddiginél legjobb napom. Ez kimagasló volt. Fantasztikusan éreztem magam tényleg. Holnap pedig újabb beszámolóval jövök, a lakásotthonos szülinapi, névnapi buliról fogok írni.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük