rendkívüli szünet!

Üdvözlöm újra kedves olvasóimat! Úgy döntöttem, hogy a sulikezdés előtt egy nappal, még írok egy bejegyzést. Azért mondom, hogy sulikezdés előtt, mert sajnos az iskolánknak, egy hét rendkívüli szünetet kellett elrendelnie, a korona vírus miatt. Így most nagy vonalakban beszámolok nektek, hogy mit csináltam a bő egy hét alatt. A szünet első napján, ami ugye csütörtök volt, még arra az egy napra biztosítottak ügyeletet.  Mi itthon mondtuk, hogy be szeretnénk menni. Hála Istennek meg is engedték, így reggel a hetes teremben kezdtük a napot, ami most a Dani osztálya. Délelőtt egy olyan tanár volt, aki nekem szokott segíteni a pékműhelyben. Rengeteget beszélgettünk, Dani pedig a barátnőjével filmet nézett. Délben elhatároztuk, hogy haza megyünk. De akkor jött a kellemes meglepetés, egy olyan tanár jelent meg az osztály ajtajában, akit én nagyon kedvelek. Mondta, hogy ő lesz velünk délután, meg még egy tanár. Ennek megörültünk Danival mindketten. Igaz, barátom teljesen más okból örült ennek mint én. Mi után megkaptuk az engedélyt, hogy délután is ott legyünk, így elhatároztuk, hogy elmegyünk kajálni, mivel nagyon rossz az ebéd. Előszőr a CB-át céloztuk meg. Ott a Dani is vett cuccokat, és természetesen én is. Szaloncukrot, és egy csípős chipset vásároltam, majd a Pesti Pipihez is betértünk. Rendeltem magamnak egy napos csibe Burgert, Kaszinak pedig egy Pesti Pipitálat. Persze otthon el is fogyasztottam a Burgert, Kaszinak meg házhoz vittem az ennivalóját. Az a nap nagyon gyorsan elrepült. Ez után a vasárnapi nap lepett meg olyan eseménnyel, amit szintén el kell mesélnem. Kitörtem egy ablakot! Hogy ez hogy is történt kedves olvasóim? Megkértek minket a múlthét vasárnap, hogy legyünk kedvesek, és fáradjunk el az ebédért. Dani haverommal el is indultunk. Békésen beszélgetve közeledtem a bejárati ajtó felé, amikor is egy nagy ütést éreztem a fejemen, és hallottam egy nagy csattanást, majd egy nagy csörömpölést. Előszőr fel sem fogtam, hogy mi történt, aztán konstatáltam, hogy neki mentem az ajtónak, mert félig volt csak nyitva. Ahogy fejjel szépen nekiütköztem, a lendülettől szépen hátravágódott, és kiesett belőle az üveg. De ahogy odanyúltam az ajtóhoz, éreztem, hogy az üveg a helyén van. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy akkor honnan eshetett ki.  Persze, fönt is meghallották a csörömpölést, mert iszonyat nagyot szólt. Le is kiáltott az egyik nevelő, hogy mit is csinálunk. Én meg felkiabáltam, hogy valószínűleg kitört egy ablaküveg az ajtóból. Mi után végig mondtam mondókámat, hallottam, ahogy futó léptekkel szalad le hozzánk. Ő már is meglátta, hogy a felső üveg tört ki, és azt is megjegyezte, jó hogy nem esett a nyakunkba, mert akkor bizony már nem biztos, hogy élnénk. Tényleg nagy szerencsénk volt a haverommal, ezt a kalandot is megúsztuk ép bőrrel. Nagy volt a meglepődés mindkettőnk részéről. A többi nap már nem tartogatott nagy izgalmakat számunkra. Sokat olvastam a szünetben, játszottam egy jó kis zombis játékkal, újra telepítettem a gépem, és rengeteget beszélgettem. Jah, és Brigi néni hozott egy kapszulás kávégépet is, finoman főzi nagyon a kávét. A kapszulákat pedig Angéla nénitől kaptam hozzá. Azért döntöttem e-gép mellett, mert így legalább nem szórom szét a kávét. Igaz a kotyogóssal is nagyon finom itókát lehet csinálni, csak nagyobb eséllyel megy mellé a kávé. A kapszulás, kicsit vakbarátabb. Igaz, hogy a kotyogósnál sem szóródik már annyira mellé, mivel kidolgoztam a megfelelő módszert. Jó az elektromos kotyogós kávéfőzőben a finom itóka, gyorsan elkészül, de a kapszulás még gyorsabban kész van. Így arra a köztes megoldásra jutottam, ha suliba megyek, a kapszulásat fogom használni, hétvégéken pedig a kotyogósat. Azét gondoltam ki ezt a megoldást, mert a kapszula nagyon drága, és így nem fog olyan gyorsan fogyni. Jó volt ez az egy hét szünet, csak  ennek is ára van. Sajnos, a nyáriszünetünk rövidebb lesz egy héttel, és ráadásul nekünk még két hét gyakorlat is toldódik hozzá. Holnap pedig gyakorlattal kezdek a suliban, amit már alig várok. Kíváncsi vagyok, hogy egy hét után, ugyan úgy megy-e a sóskalács, és a császárzsömle formázása. És az árulás is újból kezdődik, amit szintén nagyon szeretek. Már várom nagyon a tanítás kezdetét, igaz az online elméleti órákat azt kevésbé. Három napot mehetünk be gyakorlatozni, és két napot pedig otthonról kell lenyomnom. Érdekes ez az új szabályrendszer, annyi szent. Ez a bejegyzés, tényleg nagyon rövidre sikeredett, de ígérem, bármilyen fontos történés lesz, megírom majd nektek. Addig is vigyázzon mindenki magára!

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük