karácsonyi történések

Kedves olvasóim! Mindenkitől elnézést szeretnék kérni, hogy nem jelentkeztem, de nem éreztem magam lelkileg olyan állapotban, hogy írni tudjak. Ezért most a kimaradásért egy nagy összefoglalót fogtok kapni.

Először is a 23-dikai nappal kezdeném az események taglalását. A napnak a délután részét vártam nagyon, mert jött a régi délutános tanárom, mert be volt osztva. Akkorra meg is beszéltem a Reniékkel, hogy ők is azon a napon jöjjenek, mert mindenképp össze akartunk futni karácsony előtt. Mikor megérkeztek, a délutános tanár már itt volt. Erzsinek főztem egy kapszulás kávét, és le vittem neki ajándékba, ezzel nagy örömöt tudtam neki okozni. Nagyon jó volt, mert hozták a kis röfögős barátomat, a kis dzsordzsót. Igaz, addig voltunk csak jóba, amíg nem kezdett Istenieseket az orrunk alá eregetni. Gondoltuk, ha kivisszük sétálni, hátha elmúlik. De sajnos, nem így történt. Visszajöttünk, ugyan úgy folytatta tovább. És mivel nekem már kezdett hányingerem lenni a folyamatos büdöstől, ezért kikötöttük az ajtóhoz. De ez sem volt elég, mert az ablakot is be kellett csukni, mert ugyan úgy befújta a szél. Szegény kutyus meg hallotta, hogy dumálgatunk, és elkezdte kapargatni az ajtót, meg nyüszögni. De nem jöhetett be. A délutános tanárral a srácok nagyon sokat beszélgettek. Nagyon örültem neki, hogy őt is láthatták karácsony előtt. Reniéktől kaptam ajándékba Ferrerorosét, meg egy gumicukrot. Az utóbbi édesség savanyú volt, és amikor megkóstoltam, oda meg vissza voltam az örömtől, mivel az a kedvencem. A délutános tanáromtól meg kaptam gumimacit, meg a baráti társaságunk aki Janiból, Erzsiből, Reniből, és jó magamból állt, adott Snickers mogyorós csokit, ami szintén nagyon be jön nekem. Ezt már nem ettem meg mint az előző édességet, mert gyorsan odaadtam nekik. Majd kétszer a portára is el kellett szaladnom, egyszer kaptunk egy ajándék zacskót, amiben volt kávé mandarin, meg egy marcipános csokitortát egy idős bácsitól. Ezt minden évben szokta hozni. A tortát Renivel hoztam át, az ajádnék zacskót egyedül, mert még akkor ők nem voltak itt. Rengeteget beszélgettünk, majd három óra körül elindultak hazafelé, de az a nap nagyon gyorsan elrepült. Majd jött a huszonnegyedikei nap. Reggel úgy kezdtem a napomat, hogy kiírtam Facebookra, hogy Boldog karácsonyt,, majd a közeli ismerősökre is ráírtam Messengeren. Mi után elvégeztem dolgaimat, szépen kimentem a konyhába. Akkorra, egy nagyon kedves nevelő volt beosztva. Hozott bögrés mákos sütit, ami nagyon finom volt. Azt ettem reggelire, meg madártejet. Amint megettem, már hívtak is a konyháról, hogy el kéne menni a kajáért. Rengeteg ennivalót kaptunk, a kiskocsival tudtam elhozni. Jött velem egy konyhás férfi is, mert elmondása szerint jött segíteni. Ez nagyon kedves volt ám tőle, meg is köszöntem neki. Arra jöttem be, hogy szólt a nevelő, hogy szeretne velem beszélni egy régi lakótársunk telefonon. Nagyon meglepődtem, de valahol a szívem mélyén jól esett. Egy fél órát el is dumcsiztunk az biztos. A Reni is ott volt velem egész délelőtt vonalban. Majd kitaláltam, hogy felhívom anyámat, hogy mit csinál. Ahogy beszélgettünk, meggyőzött, hogy menjek haza. Így mikor leraktam vele a telót, felhívtam Kaszit, és elmondtam neki a rossz hírt. Nem is örült neki, amit teljesen megértek, mert megígértem neki, hogy vele karácsonyozom. De úgy voltam vele, hogy mivel egy gyereke sem tud elmenni anyámhoz, ezért én haza megyek, mivel közel is lakom és mert nagyon megsajnáltam. Ez után mikor mind ezt lebeszéltem magammal, délben átmentünk a másik épületbe ebédelni. Rizst, sültkrumplit, rántotthúst ettünk, és kólával öblítettük le. Ebéd után pedig hallgattuk a karácsonyi zenéket a Kaszival, igaz egyikünknek se volt karácsonyi hangulata. Majd kettő felé haza mentem készülődni. Nagyon sok kaját vittem anyámhoz. Madártejet, csirkecombot, rántott halat, rizst. Épp készlettem, már is hívtak a Reniék, hogy menjek le, mert itt várnak az ajtó előtt. Majd elindultunk haza. Azért is velük mentem, mert két megállónyira laknak tőlem. Nagyon esős idő volt, szóval, az is sokat rontott a hangulatomon. Semmien karácsonyi hangulat nem volt. Ahogy beléptem otthonom ajtaján, Herceg a kis mudi Golden keverék már is letámadott. Olyan kitörő lelkesedéssel üdvözölt, ahogyan csak egy kutya tud. Játszottam vele rengeteget, egy keveset anyámmal is beszélgettem. Majd felmentem gépezni. Este kezdtem el azt érezni, hogy nagyon egyedül vagyok, és hogy mindjárt elsírom magam. De ezt nagyon nem akartam karácsony szentestéjéén, így felhívtam Renit. Neki köszönhetően végül is jól el telt az este. Néztünk egy nagyon jó karácsonyi filmet. Mindenkinek tudom ajánlani. A címe: Karácsonyi ének, 2012.  Majd felvirradt 25-dike. Akkor már nagyon jól éreztem, hogy nagyon nem kellett volna hazajönnöm karácsonyra. Már anya szentestén elkezdte a veszekedést. Nem velem, hanem a párjával. De mivel én utálom, ha előttem veszekednek, már az megborította a lelki nyugalmamat, de úgy voltam vele, hogy túl élem. Aztán 25-én felhívtam Renit, megbeszéltem vele, hogy este ott alszom, mert nem fogom kibírni otthon. Meg kellett egy nadrág is, mivel elfelejtettem vinni, és csak egy volt nálam. Nagyon örültem, mert bele egyezett. A délelőttöm eltelt, de délután jött a feketeleves. Anya megint elkezdett vitatkozni. Nah, akkor éreztem azt, hogy elértem a tűréshatárom szélét, és mivel a párját elzavarta, éltem az alkalommal, és megkértem, hogy kísérjen ki a villamos megállóba. Akkor anyámnak nagyon megmondtam a magamét. Megköszöntem neki, hogy pokollá tette a karácsonyomat, és közöltem vele, hogy többet nem fogok hazamenni karácsonykor. Majd elmentem Reniékhez. Mondtam nekik, hogy előbb vigyük ki a Dzsordzsót sétálni, mert össze kell szednem magam. Akkor is a bőgés határán álltam. Nagyon szép és békés este volt. A Reni meg a Jani, és az a békés este megnyugtatta megtépázott lelkemet. Majd mikor kisétáltuk magunkat, bementünk a házba, és a Reni megmutogatta az ajándékait, amit kapott. Majd ettem mézeskrémest, és az estét beszélgetéssel töltöttük el. Sajnos csak féltízig tudtunk fennmaradni, mert mindketten nagyon ki voltunk merülve. Van az alvásmérős karkötőm, és kitaláltam, hogy reninek is nézzük meg, hogy hogy alszik. Másnap le is olvastuk az eredményt, majd megállapítottuk, hogy nagyon hasonlóan alszunk, neki is kevés a mély alvása, és nekem is. Majd 11-ig szintén dumáltunk, majd csörgött a telóm, és szólt a Miri, hogy itt vannak értem. Nagyon kapkodva pakoltam, így sikeresen Reniéknél hagytam a pizsamámat, Apple fülesemet és a dezodoromat. Ahogy odaértünk Miriékhez, már is odaadtuk egymásnak az ajándékot. Én egy teaválogatást adtam neki fadobozban, tőle meg kaptam egy szettet, amiben egy bögre, kanál, és egy tányér bújt meg. Mindketten nagyon eltaláltuk egymás ízlését, nagyon örültünk, hogy jót választottunk a másiknak. Utána pedig ettem az ő általa készített mézeskalácsból, sósmogyorót, majd finom házilag készített Gyrost. Majd beszélgettünk, és únóztunk. Az a nap is nagyon hamar eltelt. Másnap Ott aludtam nála, és tegnap jöttem haza tőle. Még egy csomót fetrengtünk délelőtt az ágyban, ettem kenyérlángost, rákóci túróst, meg megint Gyrost, majd három körül hazafuvaroztak. Nála is azt hittem, hogy mindent elpakoltam, de nála meg a nadrágom maradt, a jó kis Bose Quiet Confort 35 II fejhallgatóm, az ajándékom, és a gumicukrom. Na, mikor rájöttem, hogy mind ezt otthagytam, nagyon felcsesztem magam. Én abban a három napban nagyon szét voltam esve. Mikor haza érkeztem, áthívtam Kaszit, kávéztunk, dumáltunk, sütit ettünk. Nagyon jó volt. Alig várom vele a szilvesztert, kitaláltuk, hogy egész éjjel fenn leszünk, és még másnap is. nagyon készítem rá a lelkem, hogy meg is tudjam valósítani. Mivel nem töltöttem vele a karácsonyt, mindent megteszek hogy kárpótoljam őt. Szóval ez a pár nap nagyon vegyes volt. De ha a barátaim nem lettek volna mellettem, számomra pokol lett volna az egész karácsony. Köszönöm mindenkinek   akik karácsonykor velem voltak, és a kedvességüket. Ádám bának a kólás szaloncukrot, a két megmentett csillagszórót, Irénke néninek a  madártejet, csillagszórót ,és mindenkinek azt a sok szépet, amit kaptam. Ennyit terveztem írni, legközelebb az újévi beszámolóval jövök! Addig is mindenki vigyázzon magára!

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük